Kezdőlap

Kedves Olvasó! 

    Mindannyian érezzük, hogy ebben a rohanó világban információk tömege zúdul be az életünkbe.
    Ebben a „kitágult” világban még sem fér el az ember a Földön. Kutatja a világegyetemet, sőt már birtokot vásárol a Holdon. Fürkészi a múltat, és félelmekkel teli jövőt jósol. Van, amiben nem is téved, mert az egész világ Isten ítéletére vár, amelynek Ő csak néhány eseményét tárta elénk a Bibliában.
    A sok tennivaló között lassan semmire sincs ideje az embereknek. Szállóige lett: „Ki futunk az időből.” Mire van egyáltalán időnk? Van időnk Isten Igéjét olvasni, kutatni? Van időnk imádkozni? Van időnk egy kis csendességre, és megpihenni az Ő karjában? Van időnk gondolni a jövőre? Vagy elveszett a nyugalom, elveszett az öröm, megváltoztak az értékek?
    Ezt a sok kérdést ne hárítsuk el a fenti módon: „Nincs, mert kifutottam az időből.” Az idő felett valóban nincs hatalmunk, de felhasználhatjuk jól is. Köszönjük meg, hogy Istennek van ideje ránk, és nemcsak ma, hanem születésünk óta, sőt mielőtt e világot megalkotta, már ismert bennünket. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen” (Jer 31,3). Szeretete túlmutat az időn, mert Ő az Örökkévaló, és nála nincs idő. Ő az örök jelen, a „Vagyok”. Múltunk, jelenük és jövőnk is az Ő kezében van. Mert: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8).
    Földi életünk elkezdődött, de egyszer vége lesz. Szolgálatok is elkezdődnek, majd befejeződnek, de hisszük, hogy ez csak Urunk akarata szerint történhet. Így hordozzuk imáinkban a „Vetés és Aratás” folyóirat további sorsát, buzdítva erre Olvasóinkat is Füle Lajos versének szavaival:

           TE LÉGY AZ!

           Sötét a világ, 
s hamvad sok hitzsarátnok.
        Te légy legalább,
    ki még viszi a lángot.
   Nincs az veszve még,
  felszítja majd a LÉLEK
    a csüggedok tüzét,
s megint lobogva égnek.